Három gyerek édesanyja vagyok, a legidősebb 2005-ben, a legfiatalabb 2015-ben született. Akkor kezdtem hordozni, amikor az első gyermekem született. A második gyermekem születése után lettem hordozási tanácsadó 2009-ben. A harmadik gyerekem születésekor csatlakoztam a Beli Buba Babahordozó Iskola vezetőségéhez, majd 2018-ban vettük át az Iskola vezetését Fésűs-Tolmácsi Petrával.

Rendszeresen tartok hordozási tanácsadást a hozzám forduló családoknak, hordozóklubot vezetek a helyi hordozós közösségünknek (Tökmag Hordozóklub), ismertető és népszerűsítő előadásokat tartok védőnőknek. Fésűs-Tolmácsi Petrával egymást kiegészítve neveljük közös gyermekünket, a Beli Buba Babahordozó Iskolát: oktatjuk a következő hordozási tanácsadó-nemzedéket és építjük a tanácsadóink közösségét.

Mióta hordozási tanácsadó vagyok, tapasztalom, milyen gyorsan fejlődik a szakmánk, újabb és újabb technikák, eszközök és hordozók jelennek meg, valamint egyre több lehetőség nyílik a babahordozás terápiaként történő alkalmazására. Nagyon szeretek a családokkal dolgozni, megtiszteltetésnek érzem, hogy beengednek az otthonukba, az életükbe ebben a gyakran igen érzékeny, szülés körüli időszakban. Ez az összetett munka tudást és tapasztalatot, valamint folyamatos önreflexiót igényel. Örömmel fektetek időt és energiát abba, hogy a szakmánk standardjait megállapítsuk, majd akkreditáltassuk a hordozási tanácsadást hivatalos szakmaként. Meggyőződésem, hogy az akkreditáció segít meggyőzni az egészségügyi szakembereket és a kutatókat, így elősegíti majd a hordozás térnyerését a mindennapi életben csakúgy, mint kórházi és terápiás körülmények között. A szélesebb elterjedés és felhasználás maga után vonhatja, hogy több tudományos vizsgálatot végezzünk a témában. Ezért több év munkát követően 2017. júliusában négy másik szakemberrel együtt megalapítottuk a Hordozási Tanácsadók Nemzetközi Testületét (International Board of Certified Infant Contact Consultants), az IBCICC-et (kiejtve: „ibszik”), melynek elnöke vagyok. Szívügyem a hazai hordozási tanácsadás ügye is, ezért a másik két magyar hordozóiskola vezetőivel karöltve megszerveztük 2019 őszén az első Magyar Babahordozó Konferenciát. Az Európai Babahordozó Hét szervezőbizottságának tagja és magyarországi koordinátora vagyok.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozom tanársegédként. Biológus vagyok, bár a doktori címemet molekuláris biológiábólszereztem, kutatási érdeklődésem az első gyermekem születése óta egyre inkább a csecsemők és kisgyerekek felé fordult. A gyerekeim „baba-biológusnak” hívnak, ami jól fedi a valóságot. A szenvedélyem, hogy a tudományos eredményeket közérthető nyelven tolmácsoljam a szülőknek, az egészségügyi és más, csecsemőkkel és szüleikkel foglalkozó szakembereknek, hogy felhívjam a figyelmet arra, mekkora jelentőséggel bír a hordozás a gyermekek és szüleik számára egyaránt.

A hordozást a méhen belüli élet születés utáni természetes folytatásának tartom. Véleményem szerint a szülők mellkasa a gyerekek természetes tartózkodási helye az élet első félévében, és utána ez még több évig így marad, már egyre rövidülő és ritkuló időszakokra. Hordozás alatt nem csak a hordozóeszközökben történő hordozást értem, hanem minden olyan helyzetet, amelyben a szülő magához öleli gyermekét és vele a karjában sétál, mozog, táncol, főz, azaz éli az életét. Ezt a nézetet vallva képezzük a Beli Buba hordozási tanácsadókat és a társszakmák szakembereit.