Horváth-Kostka Zsófia vagyok, férjemmel és kislányommal élek Budapesten. Már a várandósság idején gondoltam rá, hogy szeretném hordozni a kislányomat. Ahogy gyűjtöttem az információkat, ebben egyre inkább biztos voltam, és már hordozási tanácsadóval is találkoztunk előzetesen. Amikor megszületett a lányunk, először a férjem hordozta rugalmas kendőben. Ez sokat segített abban, hogy már a kezdetektől nagyon közeli kapcsolat alakuljon ki köztük, én pedig alig vártam, hogy megerősödjek, és hordozhassam én is. Öthetes korában végül magamra kötöttem egy ebéd erejéig. Fantasztikus érzés volt végre újra késsel és villával enni, miközben azt is éreztem, hogy kislányom a lehető legjobb helyen van. Később, ahogy egyre nagyobb lett, megismerkedtünk a karikás kendővel, mei tai-jal, csatos hordozókkal, és végül a szövött kendővel. A hordozás számomra új távlatokat nyitott meg. A városon belül számtalan helyre eljutok, a tömegközlekedésen nem kell aggódnom a le- és felszállás miatt. Nem aggódom, ha alvásidőben indulok el otthonról, mert tudom, hogy menet közben nagyon jól tud aludni a kislányom. Az érzés, hogy testközelben van a gyermekem, miközben én szabadon mozgok, teszek-veszek, akár túrázok, olyan szabadságot és érzelmi biztonságot ad, amit másoknak is szeretnék megmutatni.