Írta: Czétényiné Koltai Anna

Mikor a hordozásról beszélünk, legtöbbször azzal érvelünk, hogy a babáknak, kisgyermekeknek jó a hordozás, de vajon nekünk, édesanyáknak hogyan befolyásolja a saját anyaságunkról alkotott képünket, javítja-e a közérzetünket, boldogabbak leszünk vagy egyszerűen megkönnyíti a mindennapjainkat? Az alábbi tanulmányban erre keresem a választ, melyhez összesen 246 édesanyát kérdeztem meg, elsősorban olyanokat, akiknek a (legkisebb) gyermeke két év alatti, hogy hogyan érzik, érezték magukat a gyermekük első életévében.

A megkérdezett édesanyákról:

A válaszadók döntő többsége, 58,5%-a (144 fő) fővárosban lakik, 19,1%-a (47 fő) nagyobb városban, megyeszékhelyen, 13,8%-a (34 fő) kisvárosban, 7,7%-a (19 fő) falun, illetve egyikük egyéb településen lakik. 5,7%-uk (14 fő) 21-25 év közötti, 27,2%-uk (67 fő) 26-30 év közötti, 39,4%-uk (97 fő) 31-35 éves, 23,6%-uk (58 fő) 36-40 éves, 3,7%-uk (9 fő) 41-45 év közötti, illetve egy válaszadó volt 45 év feletti, 97,1%-uk (238 fő) házasságban, párkapcsolatban él, míg 2,9%-uk (7 fő) egyedülálló. A megkérdezett édesanyák 57%-ának (140 fő) egy gyermeke van, 29,3%-ának (72 fő) két gyermeke, 11%-ának (26 fő) három gyermeke, illetve 2,8%-ának (7 fő) több, mint három gyermeke van. A kitöltők közül 50 édesanyának (20,3%) fél év alatti volt a gyermeke, 67-nek (27,3%) 7-12 hónapos, 54-nek (22%) 13-18 hónapos, 45 édesanyának (18,3%) 19-24 hónapos, 20-nak (8,1%) 2-3 éves, illetve 4 édesanyának (1,6%) 3 év feletti volt a (legfiatalabb) gyermeke, akire vonatkozóan kitöltötte a kérdőívet.

A megkérdezett édesanyák 28%-a (69 fő) nyilatkozta, hogy a gyermekét életvitelszerűen, napi több órát hordozza, 42,3%-uk (104 fő) napi rendszerességgel hordozza, 26%-uk (64 fő) alkalomszerűen hordozza, illetve 3,7%-uk (9 fő) egyáltalán nem hordoz, ugyanakkor szinte mindannyian beépítették az eszköztárukba a kötődő nevelésnek valamilyen alapelvét, 90,2%-uk (221 fő) hordozza a gyermekét, 77,1%-uk (189 fő) szoptat, 84,5%-uk (207 fő) igyekszik a gyermekét igény szerint szoptatni, táplálni, 66,2%-uknál (163 fő) volt olyan időszak, amikor együtt aludtak, többen említették még, hogy igyekeznek az említetteken felül is minél több testkontaktust, ölelést, puszit adni a gyermeküknek, a pozitív fegyelmezés elveit alkalmazni, három édesanya írta, hogy BLW-znek (Baby Lead Weaning, azaz a baba irányította elválasztódás) vagy igény szerint táplálnak hozzá, illetve egy válaszadó az EC (elimination communication, magyarul természetes csecsemőhigiénia módszerét alkalmazza). A fenti lista alapján tehát kijelenthetjük, hogy az kutatás során elért csoport nagyrésze igyekszik alapvetően kötődően nevelni a gyermekeit.

Azok az édesanyák, akik nem hordoznak (9 fő) közül négyüknek egy gyermeke, két édesanyának két gyermeke, illetve három édesanyának három gyermeke van. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 44-nek egy, 14-üknek kettő, 6-uknak három gyermeke van. Azok közül az édesanyák közül, akik napi rendszerességgel hordoznak, 62-jüknek egy gyermeke, 27 édesanyának kettő, 7 édesanyának három, 6 édesanyának pedig több, mint három gyermeke van. Életvitelszerűen hordozók közül 31-nek 1 gyereke van, 23-nak 2, 11-nek 3, 1-nek több, mint 3.

Kötődő vagy válaszkész nevelés a megkérdezett édesanyák körében

Azok közül, akik nem hordoznak, 55,6%-ban (5 fő) tudnak szoptatni, és 66,7%-ban (6 fő) alszanak vagy aludtak együtt egy időben a gyermekükkel. Azok az édesanyák, akik alkalomszerűen hordoznak, 79,7%-ban (51-en) szoptatnak, többségük igény szerint, 56,3%-ban (36-an) együtt alszanak a gyermekükkel, illetve ketten más kötődő nevelési elemet is beépítettek. Akik napi rendszerességgel hordoznak, azoknak 70,2%-a (73 fő) szoptat, 58,7%-a (61 fő) együtt alszik, egy családban BLW (igény szerinti, darabos hozzátáplálás) szerint táplálják a gyermeküket, illetve egy családban alkalmazzák az EC (természetes csecsemőhigiénia) módszerét. Akik életvitelszerűen, napi több órában hordoznak, azoknak 82,6%-a (57 fő) szoptat, illetve 85,5%-a (59 fő) együtt alszik gyermekével, többen igyekeznek válaszkészen kommunikálni gyermekükkel, illetve egy családban igény szerinti hozzátáplálás van. Alapvetően a legtöbb családban minél többet hordoznak, annál nagyobb eséllyel lett sikeres a szoptatás.

Segítség és támogatás a megkérdezett édesanyák körében

Azokban a családokban, ahol nem hordoznak, hatan nyilatkozták, hogy nagyszülők rendszeresen segítenek nekik (66,7%), kettejüknek nincs segítsége (22,2%), illetve egy édesanya vesz közülük igénybe fizetett segítséget (11,1%). Akik alkalomszerűen hordoznak, azok közül 30 édesanyának (46,9%) van rendszeres nagyszülői segítsége, 22-nek (34,4%) időnként, egyikük (1,6%) vesz igénybe fizetett segítséget, a 11 édesanyának (17,2%) pedig nincs segítsége a párján kívül. Akik napi rendszerességgel hordoznak, 26%-uknál (27 családban) rendszeres nagyszülői segítség, 50%-uknál (52 családban) időnként segítenek nagyszülők, rokonok, 23,1%-nak (24 családnak) nincs segítsége, 1,9% (2 család) pedig fizetett segítséget vesz igénybe. Azokban a családokban pedig, ahol életvitelszerűen hordoznak, 24,6%-nál (17 család) van rendszeres nagyszülői segítség, 36,2%-nál (25 család) nagyszülők néha segítenek, 31,9%-nak (22 család) nincs segítsége, illetve 4,3% (3 család) fizetett segítséget vesz igénybe. Ezalapján elmondhatjuk, hogy minél kevesebb segítséget kaptak a családok a tágabb környezetüktől, rokonságuktól, annál többet hordoztak, valószínűleg annál életmentőbb lehet számukra a hordozás adta segítség a mindennapokban.

A házas vagy élettársukat alapvetően támogatónak tartották a megkérdezett édesanyák, közülük azok találták a legtámogatóbbnak, akik nem hordoznak (átlagosan 4,7 pontot adtak rá), utánuk következtek, akik napi rendszerességgel hordoznak (átlagosan 4,6 pont), majd az alkalomszerűen hordozók (átlagosan 4,2 pont) és a legkevésbé az életvitelszerűen hordozók érezték támogatónak (átlagosan 4,1 pont), de az összes csoportból legtöbben támogatónak vagy nagyon támogatónak találták a társukat, illetve a nem hordozós válaszadókon kívül minden csoportba tartozott pár édesanya, aki kevésbé vagy egyáltalán nem érezte támogatónak gyermeke édesapját, esetleg egyedül is maradt. A tágabb családjuk azok találták a legtámogatóbbnak, akik alkalomszerűen hordoznak (átlagosan 4 pont), majd a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,8 pont), majd a nem hordozók (3,6 pont átlagosan) és az életvitelszerűen hordozók találták legkevésbé támogatónak őket (átlagosan 3,2 pont). A tágabb környezetüket azok érezték a legtámogatóbbnak, akik életvitelszerűen hordoznak (átlagosan 3,6 pont), majd az alkalomszerűen hordozók (átlagosan 3,4 pont), a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,3 pont), és végül a nemhordozók (átlagosan 2,8 pont). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák érezték magukat leginkább állandó elvárások kereszttüzében (átlagosan 3,5 pont), majd az alkalomszerűen és a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,1 pont), és a nem hordozó édesanyák érezték legkevésbé az elvárásokat (átlagosan 2,8 pont). Ezek alapján nem figyelhetünk meg nagy különbséget abban, hogy a különböző csoportokat mennyire támogatja a párjuk, családjuk, környezetük.

Milyen szituációkban hordoznak a megkérdezett édesanyák?

Azok közül, akik nem hordoznak, ketten próbálkoztak hordozással, de nekik valamiért nem sikerült vagy nem vált be a hordozás, illetve egy édesanya említette, hogy pont most tervez majd utánajárni, mert úgy érzi, megkönnyítené az életét. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül heten hordoznak sportoláshoz, közülük öten csak sportoláshoz Maminbaba vagy Bike with Baby órákon, a többiek sétához, altatáshoz, tömegközlekedéshez kötik magukra a gyermeküket, illetve egy édesanya említette, hogy akkor hordoz, ha a gyermeke hagyja.

A legtöbb édesanya sétánál hordoz (76,9%), bevásárlásnál 67,2%-uk, tömegközlekedésnél és otthon, házimunka közben 61,9%-uk, altatásnál 49,4%-uk, 47%-uk különleges alkalmakkor, mint kirándulás, múzeumlátogatás vagy esküvő, 24,3%-uk mondta, hogy mindenhova hordozott gyermekkel megy, többen vettek részt hordozós sportórákon (Maminbaba, Bike with Baby vagy Kangatraining), van, aki a nagyobbat kíséri játszótérre, óvodába, iskolába hordozott gyerekkel, mások a babájuk megnyugtatására használják.

Hordozás a családokban

Azok közül, akik alkalomszerűen hordoznak, 80%-uknak támogatja a párja a hordozást, 42%-uknak a rokonai, 54,7%-uknak a barátai, illetve 6,2%-uknak senki. Akik napi rendszerességgel hordoznak, nekik 96,1%-uknak a házas vagy élettársa támogatta a hordozást, 58,7%-uknál a rokonság, 51%-uknak a barátai, illetve 3,8%-uknál senki nem támogatta a hordozást. Akik életvitelszerűen hordoznak, 84%-uknál a társuk, 59%-uknál a rokonok, 63,8%-uknál a barátok támogatták a hordozást, illetve 1,4%-uknál senki. Alapvetően tehát sokkal nagyobb eséllyel hordoznak azok, akiknek a környezete támogatja a hordozást, illetve azzal is számolhatunk, hogy a sokat hordozó családok környezete informálódik a hordozás jótékony hatásairól, így idővel támogatóbbá válhatnak.

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közt többen voltak, akik az előző gyermekük, gyermekeik nem hordozták, egyesek azért, mert akkor még nem volt elterjedt a hordozás, esetleg valami miatt csak most ismerkedtek meg a hordozással (például a Maminbabának köszönhetően), vagy korábban nem sikerült megtalálniuk a megfelelő hordozóeszközt (5 fő), mások a kényelem és a praktikusság miatt döntöttek úgy, hogy a kicsit hordozzák (9 fő), megint mások azért, mert a kicsi nem szerette, ha letették (5 fő), többen már a nagyot is hordozták (10 fő), illetve volt, aki a nagyot hordozta többet, mert ő jobban igényelte, többször mentek olyan helyre, ahol praktikus volt a hordozás (3 fő). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 31 édesanya hordozta a nagyobb gyermekét is is, de sokan kevesebbet, többen mondták, hogy kengurujuk volt még csak, amiben nem tudták annyit vinni. Egy anyuka a kicsi mellett kezdte a nagyot is hordozni, mert akkor ismerkedett meg vele, van, aki az elsőt nem, de a középsőt már igen, és van, aki az első kettőt nem, de a második hármat igen, akik a kicsit kezdték hordozni, többeknél még a nagy(ok)nál nem volt elterjedt a hordozás, volt, aki akkor hagyta magát lebeszélni, legtöbben a praktikum miatt kezdték, a kötődés miatt, mert most ismerkedtek meg vele, többeknél a kicsi nem szereti, ha leteszik, illetve ketten a hordozós sportok miatt ismerkedtek meg a hordozással. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 34-en hordozták a nagyobbat is, hárman csak a kicsinél ismerték meg a hordozást, ketten azért kezdték a kicsit, hogy könnyebb legyen az életük, és egyikük szerette volna a nagyot is hordozni, de akkor nem sikerült.

Azokban a családokban, ahol az édesanya alkalomszerűen hordoz, 35 családban (54,7%) apuka szokott még hordozni, illetve egy helyen más rokon (1,6%). Azokban a családokban, ahol az édesanya napi rendszerességgel hordoz, 70 családban (67,3%) hordozza apuka a gyereket, 5 helyen nagynénik-nagybácsik hordoznak (4,8%), 3 családban a nagyszülők (2,9%), 2 családban a nagyobb tesók (1,9%). Azokban a családokban, ahol az édesanya életvitelszerűen hordoz, 39 helyen apuka hordoz (56,5%), 3 helyen nagyszülők (4,3%), 5 helyen nagynéni-nagybácsi (7,2%), 1 helyen nagyobb testvérek (1,4%) és két családban unokatesók (2,9%) hordoznak.

Hordozás hatása a további gyermekvállalásra

Érdekes kérdés, hogy vajon a hordozás és a kötődő nevelés hogyan befolyásolja a gyermekvállalásra vonatkozó terveink. Több család volt, ahol nem tervezetten lett több gyermek, mint ahányat eredetileg szerettek volna, és örömmel fogadták őket. Azokban a családokban, ahol nem hordoznak, alapvetően nem változtak a szülők gyerekvállalásra vonatkozó tervei, egy család van, akik a negyedik gyermekük egészségügyi okokból már nem vállalják be. Az alkalomszerűen hordozó családok közül, akik kevesebb gyereket akarnak: nehéz terhesség terhesség és traumatikus szülés miatt (3 fő), egészségügyi gondok miatt (6 fő), anyagiak anyagiak miatt (2 fő), vagy mert nehéz számukra a gyereknevelés (2 fő), és vannak, aki több gyereket szeretnének (4 fő), mert megtetszett nekik. A napi rendszerességgel hordozó családokban, akinek kevesebb gyereke lesz, többeknek a császárok, negatív szülésélmények és emiatti félelmek miatt, másnak egészségügyi okokból, anyagi nehézségek miatt, egy nem érzi magát jól otthon, egyiküknek, aki tanár, hiányzik az osztálya, akinek pedig több gyereke lesz, többeknek nagyon megtetszett a gyerekezés, van, akinek új párja lett, egy pozitív szülésélmény miatt, és hárman vallják, hogy a hordozásnak is fontos szerepe van benne. Az életvitelszerűen hordozó családok közül, akik kevesebb gyereket szeretnének, hárman egyedül maradtak (elhagyták őket vagy csak nincs jelen apuka a család életében), egyikük egészségügyi okokból, egyiküknek nehéz az anyaság. Aki pedig több gyereket szeretne, azok közül kettejüknek megtetszett az anyaság, és öten említik, hogy kifejezetten szerepet játszik a kötődő nevelés és a hordozás. A leggyakoribb tehát minden csoportban az volt, hogy egészségügyi, anyagi okokból vagy a negatív szülésélmények miatt vállalnak kevesebb gyermeket, illetve akiknek megtetszett a gyereknevelés, szeretnek később mégis több gyermeket bevállalni.

Mennyire tudnak kimozdulni otthonról a megkérdezett édesanyák?

A nem hordozó édesanyák közül négyen napi rendszerességgel kimozdulnak (44,4%), egy édesanya pár naponta (11,1%), két édesanya hetente (22,2%), illetve ketten ritkán mozdulnak ki (22,2%), ezzel ketten elégedettek (22,2%), négyüknek néha lenne igénye több kimozdulásra (44,4%), illetve hárman kifejezetten keveslik (33,3%). Gyermekük nélkül egy édesanya szokott kimozdulni (11,1%), a többiek ritkán, vagy egyáltalán nem. Mikor kimozdulnak, öten gyerekprogramokra (55,5%), négyen fejlesztő foglalkozásokra (44,4%), hárman fejlesztő foglalkozásra (33,3%), illetve mindannyian járnak vásárolni.

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák 62,5%-a minden nap megy valahova (40 fő), 23,4%-a pár naponta (15 fő), 7,8%-a hetente (5 fő), és 7,8%-a ritkán (5 fő), ezt 28,1%-uk elégnek tartja (18 fő), 43,8%-uknak néha lenne még igénye több kimozdulásra (28 fő), és 28,1%-uk egyértelműen kevesli (18 fő). Gyerek nélkül kimozdul hetente 34,4%-uk szervez magának programot (22 fő), havonta 17,1%-uk (11 fő), 35,9%-uk ritkán (23 fő), 12,5%-uk pedig soha (8 fő). Mikor kimozdulnak, 68,8%-uk gyerekprogramokra (44 fő), 31,3%-uk fejlesztő foglalkozásokra (20 fő), 32,8%-uk felnőtt programokra (21 fő) járnak, többen sportolnak, 2 édesanya dolgozik, egyikük tanul, legtöbben vásárolnak, hárman utazgatnak. Közülük hordozósklubba 11-en járnak (17,2%), Maminbabára 17-en (26,6%), Bike with Babyre 9-en (14,1%), Kangatrainingre hárman (4,7%), és egy édesanya más hordozós sportórára.

Az napi rendszerességgel hordozó édesanyák 55,8%-a naponta megy valahova (58 fő), 32,7%-a pár naponta (34 fő), 4,8%-a hetente (5 fő), 6,7%-a ritkán (7 fő). 32,7%-uknak lenne igénye több kimozdulásra (34 főnek), 37,5%-uknak néha (39 főnek), 28,8%-uknak pedig elég (30 fő). Gyerek nélkül 25%-uk hetente (26 fő), 15,4%-uk havonta (16 fő), 37,5%-uk ritkán (39 fő), 22,1%-uk pedig nem szokott kimozdulni. 67,3%-uk gyerekprogramokra (70 fő), 27,9%-uk fejlesztő foglalkozásra (29 fő), 45,2%-uk felnőtt programokra (47 fő) járnak, mikor kimozdulnak, vásárolni szinte mindannyian, 27,9%-uk utazik vagy kirándul (29 fő), ketten dolgoznak, egyikük tanul, ketten nem mennek sehova (1,9%). Közülük 42-en járnak hordozós klubba (40,4%), 26-an Maminbabára (25%), 13-an Bike with Babyre (12,5%), 11-en Kangatrainingre (10,6%), egy édesanya más hordozós sportra, illetve ketten egyéb hordozós programra járnak.

Azok közül az édesanyák közül, akik életvitelszerűen hordozzák gyermekük, 71% minden nap megy valahova (49 fő), 18,8% pár naponta (13 fő), 2,9% hetente (2 fő), 5,8% pedig ritkán mozdul ki otthonról (f fő). 31,9%-uknak ez elég (22 fő), 42%-uknak néha lenne idénye többre (29 fő), 26,1%-uknak határozottan kevés (18 fő). Közülük 16 édesanya hetente megy valahova gyerek nélkül (23,2%), 10 édesanya havonta (14,5%), 26 ritkán (37,7%), 16 nem szokott gyermeke nélkül kimozdulni (23,2%). Mikor elmennek otthonról, 73,9-uk gyerekprogramra megy 51 fő), 40,6% felnőtteknek szervezett programra (28 fő), 23,2% fejlesztő foglalkozásokra (16 fő), legtöbben vásárolnak, 36,2% utazgat (25 fő). 35 édesanya jár közülük hordozósklubba (50,7%), 19 Maminbabára (27,5%), 8 Bike with Babyre (11,6%), 8 Kangatrainingre (11,6%), 5 egyéb hordozós sportra (7,2%), 8 egyéb hordozós programra jár (11,6%).

A megkérdezett édesanyák közül tehát azok tudnak legtöbben napi rendszerességgel kimozdulni, akik életvitelszerűen hordoznak, utánuk az alkalomszerűen hordozók, a napi rendszerességgel hordozók következtek, és azok vannak legjobban otthonukhoz kötve, akik egyáltalán nem hordoznak, minél többet hordozták gyermeküket, annál többen elégnek érzik azt, amennyiszer el tudnak menni otthonról, Gyermekük nélkül azok az édesanyák szoktak legtöbbször kimozdulni, akik alkalomszerűen hordozzák gyermekük, náluk valamivel kevesebbszer azok, akik napi rendszerességgel hordoznak, majd az életvitelszerűen hordozók, és legritkábban azok tudnak elmozdulni gyermekük mellől, akik nem hordoznak.

Minél többet hordoznak, annál gyakrabban járnak gyermekek számára szervezett programra, viszont annál kevesebbszer fordulnak meg fejlesztő foglalkozásokon, a sokat hordozó édesanyák könnyebben mennek felnőttek számára szervezett programokra is, illetve többen kirándulnak, utazgatnak. Az édesanyák számára fontos és gyakori programok a hordozós események, melyeken kikapcsolódhatnak, közösségre találhatnak, azok közül, akik hordoznak, rengetegen járnak hordozós klubokba, hordozós sportórákra (mint a Maminbaba, a Bike with Baby vagy a Kangatraining).

Milyennek érzik gyermekük közérzetét?

Azok az édesanyák érezték leginkább hasfájósnak, sírósnak a gyermeküket, akik egyáltalán nem hordoznak (1 fő 5 pont, 3 fő 4 pont, 2 fő 3 pont, 2 fő 2 pont, 1 fő 1 pont, átlagban 3,1), a hordozós édesanyák közül viszont jellemzően annál többet hordoztak, minél inkább sírósnak találták a gyermeküket, az életvitelszerűen hordozó édesanyák valamivel nyűgösebbnek érezték a babájuk (12 fő 5 pont, 15 fő 4 pont, 10 fő 3 pont, 11 fő 2 pont, 21 fő 1 pont, átlagban 2,8 pont), mint a napi rendszerességgel hordozók (18 fő 5 pont, 14 fő 4 pont, 17 fő 3 pont, 25 fő 2 pont, 28 fő 1 pont, átlagban 2,6 pont) és az alkalomszerűen hordozók (5 pont 6 fő, 4 pont 10 fő, 3 pont 10 fő, 2 pont 18 fő, 1 pont 21 fő, átlagban 2,4 pont).

Az összes csoport hasonlóan ritkának érezte, hogy a babájuk sír, és nem tudják megvigasztalni. A többieknél valamivel gyakoribbnak érezték a napi rendszerességgel hordozó édesanyák (3 fő 5 pont, 14 fő 4 pont, 18 fő 3 pont, 40 fő 2 pont, 28 fő 1 pont, átlagban 2,2, pont), náluk hajszálnyival ritkábban a nem hordozó édesanyák (1 fő 5 pont, 1 fő 4 pont, 3 fő, 2 pont, 4 fő 1 pont, átlagban 2,1 pont) és az életvitelszerűen hordozó édesanyák (4 fő 5 pont, 5 fő 4 pont, 14 fő 3 pont, 21 fő 2 pont, 25 fő 1 pont, átlagban 2,1 pont), és legritkábban az alkalomszerűen hordozó édesanyák (4 pont 9 fő, 3 pont – 4 fő, 2 pont 28 fő, 1 pont 23 fő, átlagban 2 pont)

És hasonlóan jónak érezték a gyermekük általános közérzetét, a nem hordozó édesanyák a többieknél hajszálnyival boldogabbnak érezték a babájuk 6 fő, 5 pont, 2 fő 4 pont, 1 fő 3 pont, átlagban 4,6 pont), mint az életvitelszerűen hordozók (39×5 pont, 25×4 pont, 5×3 pont, átlagban 4,5 pont) és az alkalomszerűen hordozók (5 pont 34 fő, 4 pont 29 fő, 3 pont 1 fő, átlagban 4,5), illetve a többieknél egy kicsit kevésbé érezték jónak a gyermekük közérzetét a napi rendszerességgel hordozók (54 fő 5 pont, 42 fő 4 pont, 3 fő 3 pont, 1 fő 1 pont, átlagban 4,3 pont.

Mennyire tudják elvégezni az egyéb teendőiket?

A nem hordozók közül Az otthoni teendőit egy anyuka tudja jól elvégezni (11,1%), ketten viszonylag jól (22,2%), öten közepesen (55,5%), illetve egy édesanya egyáltalán nem (11,1%), egyikük dolgozik gyerek mellett otthonról, és úgy érzi, van rá ideje. Alkalomszerűen hordozók közül 13 édesanya nyilatkozta, hogy jól el tudja végezni az otthoni teendőit (20,3%), 21-en viszonylag jól (32,8%), 19-en közepesen jól (29,7%), 9-en kevésbé (14,1%), és két édesanya egyáltalán nem (3,1%). Közülük öten dolgoznak otthonról (7,8%), hatan eljárnak dolgozni (9,3%), heten tanulnak (10,8%), és egyikük a lakásuk felújításával foglalkozik. A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 11-en jól el tudják végezni az otthoni teendőiket (10,6%), 39-en viszonylag jól (37,5%), 44-en közepesen (42,3%), 10-en kevésbé (9,6%). 31-en dolgoznak a gyerek mellett (29,8%), legtöbben otthonról, és nem teljes állásban, 6-an tanulnak (5,8%), közülük néhányan jól el tudják végezni, legtöbben viszont hátra sorolják, és haladnak, ahogy haladnak, egy anyuka vigyáz a saját 3 gyerek mellett 2 unokatesóra, és egyikük szeretne elkezdeni képzést, de úgy érzi, egyelőre nincs rá ideje. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 10-en jól el tudják végezni az otthoni teendőiket (14,5%), 29-en viszonylag jól (42%), 22-en közepesen (31,9%), 4 édesanya kevésbé (5,8%), és ketten egyáltalán nem (2,9%). 16 édesanya dolgozik a gyermekei mellett (23,2%), legtöbben otthonról, nem teljes állásban, öten tanulnak (7,2%), a többieknél pozitívabban nyilatkoztak róla, mennyire tudják elvégezni, bár általában alvásidőben. Azok az édesanyák, akik hordoznak, hasonlóan jól tudják elvégezni az otthoni teendőiket, akik nem hordoznak, egy minimálisan hátrányba kerültek velük szemben. A megkérdezett édesanyák közül napi rendszerességgel hordozó édesanyák végeznek legtöbben a gyereknevelés mellett más tevékenységet (36%), majd az életvitelszerűen hordozók (30%), az alkalomszerűen hordozók (28%), illetve a nem hordozók (11%).

Hogy érzik magukat anyaként:

A nem hordozó édesanyák közül hárman viszonylag jó anyának tartják maguk (33,3%), négyen közepesen jó anyának (44,4%), illetve ketten kevésbé voltak megelégedve magukkal (22,2%). Az alkalomszerűen hordozók közül 16-an tartják magukat jó anyának (25%), 39-en viszonylag jó anyának (60,9%), 11-en közepesen jóra értékelték maguk (17,2%), illetve egy édesanya kevésbé volt megelégedve magával (1,6%). A napi rendszerességgel hordozók közül 18-an tartják magukat jó anyának (17,3%), 54-en viszonylag jónak (51,9%), 25-en közepesen jónak (24%), és hárman kevésbé jónak (2,9%). Az életvitelszerűen hordozók közül 10 édesanya gondolja magát jó anyának (14,5%), 38-an viszonylag jó anyának (55,1%), 15-en közepesen jó anyának (21,7%), egy édesanya kevésbé (1,4%), illetve ketten egyáltalán nem (2,9%). Ezek alapján azok az édesanyák tartják magukat a legjobb anyának, akik alkalomszerűen hordoznak, majd a napi rendszerességgel hordozók, az életvitelszerűen hordozók, és a nem hordozó anyukák rendelkeznek a legkevesebb önbizalommal.

A nem hordozók közül egy édesanya érezte nagyon stresszesnek az életét (11,1%), egy viszonylag stresszesnek (11,1%), öten közepesen stresszesnek (55,6%), egyikük kicsit (11,1%) és egy egyáltalán nem (11,1%). Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 8-an nagyon stresszesnek (12,5%), 15-en viszonylag stresszesnek (23,4%), 24-en közepesen (37,5%), 9-en kevésbé (14,1%), 8-an pedig egyáltalán nem találják stresszesnek a mindennapjaik (12,5). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 10-en gondolják stresszesnek az életüket (9,6%), 12-en viszonylag stresszesnek (11,5%), 32-en közepesen (30,8%), 20-an kicsit (19,2%), 10-en pedig egyáltalán nem tartják stresszesnek (9,6%). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 12-en érzik stresszesnek a mindennapjaik (17,3%), 17-en viszonylag stresszesnek (24,6%), 29-en közepesen (42%), 8-an kevésbé (11,6%), 3-an pedig egyáltalán nem (4,3%). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák tehát a többieknél lényegesen kevésbé érzik stresszesnek az életüket (átlagosan 2,3 pont), utánuk következnek az alkalomszerűen hordozók (3,1 pont), a nem hordozók (3 pont), és az életvitelszerűen hordozóknak vannak a legstresszesebb mindennapjai (3,4 pont).

A nem hordozó édesanyák közül egyikük érzi úgy, hogy van társasága, egyikük úgy, hogy egyre több, ketten nyilatkozták, hogy ahogy nő a gyerek, egyre jobban lesz, a többiek kifejezetten hiányolták a társaságot. Az alkalomszerűen hordozók közül 33-uknak van társasága (54,1%), 17-nek lehetne több (27,9%), és 11-nek nincs (18%). A napi rendszerességgel hordozók közül 33-nak van társasága (41,8%), 26-nak néha lenne igénye többre (32,9%), közülük egy valaki írta, hogy a koraszülés miatt nem járhattak ki sokáig, 19-nek nincs (24,1%), kettőnek igénye sincs rá, többeknél a költözés nehezítette meg. Az életvitelszerűen hordozók közül 31-nek van társasága (46,3%), 10 szeretne többet (14,9%), 16-nak nincs (23,9%). Az alkalomszerűen hordozó édesanyák tehát a többieknél valamivel jobbra értékelték a társasági életüket.

A nem hordozó édesanyák közül négyen kifejezetten jónak érezték a gyerekükkel a kapcsolatuk, hárman viszonylag jónak, ketten közepesnek. Az alkalomszerűen hordok közül 47-en jónak értékelték a kapcsolatuk, 16-an viszonylag jónak, egyikük pedig közepesnek. A napi rendszerességgel hordozók közül 66-an jónak, 28-an viszonylag jónak, 2-en pedig közepesnek. Az életvitelszerűen hordozók közül 47-en jónak, 21-en viszonylag jónak. Szerencsére minden édesanya viszonylag jónak találta a gyermekével a kapcsolatát, közülük az alkalomszerűen hordozó (átlagosan 4,7 pont) és az életvitelszerűen hordozók (átlagosan 4,6 pont) kicsit jobbnak, a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 4,3 pont) és a nem hordozók (átlagosan 4,2 pont) követték őket.

A nem hordozó édesanyák közül négyen kifejezetten boldogok (44,4%), négyen viszonylag boldogok (44,4%), egy édesanya kevésbé érezte magát boldognak (11,1%). Az alkalomszerűen hordozók közül 28-an boldogok (43,8%), 28-an viszonylag boldogok (43,8%), hatan közepesen (9,4%), hárman pedig kevésbé (4,7%). A napi rendszerességgel hordozók közül 36-an boldogok (34,6%), 52-en viszonylag (50%), 8-an közepesen (7,7%), egyikük pedig kevésbé (1%). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 24-en boldogok (34,8%), 33-an viszonylag (47,8%), 11-en közepesen (15,9%), egyikük kevésbé (1,4%) és egyikük egyáltalán nem (1,4%). Nagy különbségek nem mutatkoztak abban, hogy kik mennyire érezték magukat boldognak, a leginkább az alkalomszerűen hordozók, őket követték az életvitelszerűen hordozók és a nem hordozók, és végül a napi rendszerességgel hordozók.

Arra, hogy mennyire hasonlít az anyaság a korábban elképzeltekhez, a nem hordozók átlagosan 2,8 pontot adtak, az alkalomszerűen hordozók 3,2 pontot, a napi rendszerességgel hordozók 3,3 pontot, az életvitelszerűen hordozók pedig 3,6 pontot.

Mit jelent számukra a hordozás:

A nem hordozók közülük is hárman írták, hogy jó dolognak tartják a hordozást, de nekik valamiért nem jött össze. Közülük is hármuknak kifejezetten jó érzés testi kontaktusba kerülni a gyermekükkel, biztonságérzetet ad számukra. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 38-nak megkönnyíti a mindennapjait (59,4%), 26-nak megnyugtatja a babáját (40,6%), 16-nak megkönnyíti a kimozdulást (25%), 12-nek megerősítette a kapcsolatukat (18,8%), 21-nek öröm (32,8%), 2 jobb anyának érzi magát tőle (3,1%), 13 azért, mert jó a babának (7,8%). Nagyon sokan említik, hogy praktikus, könnyebben mozognak, mennek el egy vagy több gyerekkel, vásárolnak, kirándulnak, sportolnak, könnyebben elvégzik a házimunkát, egyszerűbb, mint kézben vinni a gyereket, megnyugtatja a babát, újra érezhetik a közelséget, számukra is megnyugvást jelent, van, akinél a hordozás jön be, amikor semmi más, hárman viszont azt említik, hogy nekik fizikailag nehéz. Az anyukák számára is megnyugtató, jó érzés testi kontaktusba kerülni a babájukkal, felidézi a méhen belüli időszakot, újra közel kerülnek, többen úgy érzik, semmihez nem fogható, van, aki a gyerek miatt csinálja, és vannak páran, akiknek fizikai nehézséget jelent, vagy zavarja őket az összeizzadás, ők igyekeznek máshogy gyakorolni a testi kontaktust.

A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 94-nek megkönnyíti a mindennapjait a hordozás (90,4%), 84-nek megnyugtatja a babáját (80,8%), 59-et segít a kimozdulásban (56,7%), 62-nek megerősítette a kapcsolatuk a babájukkal (59,6%), 81-nek öröm (77,9%), 28 jobb anyának érzi magát a hordozástól (26,9%), 29 azért is hordoz, mert úgy olvasta jó a babának (27,9%). Említik, hogy biztonságot, közelséget, nyugalmat, mobilitást, praktikumot, szimbiózist, plusz két kezet, csöndet jelent számukra a hordozás, ami mindenkinek jó mindenkinek jó, szabadabbak tőle, a szeretet kifejezésének fontos módja, jó nekik, hogy együtt csinálják a dolgokat, fejlődik tőle a gyerek, életmentő a sírós időszakokban, illetve van, aki számára fontos, hogy így egyszerre tud foglalkozni mind a két gyerekével. Egy édesanya így nyilatkozott róla: „A mindennapok része és megkönnyíti azt. Olyan, mint az úszógumi strandoláskor. Tudok úszni, megy nélküle is minden, de azért kényelmesebb úszógumiba ülve/fekve.” Másikuk szerint: „Semmivel össze nem hasonlítható pozitív élmény” Szinte mindenkinek nagyon fontos a testi kontaktus, imádják, megnyugtatja őket, felidézi a pocakos időszakot.

Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 65-nek megkönnyíti a mindennapjait (94,2%), 63-nak megnyugtatja a babáját (91,3%), 49-nek megkönnyíti a kimozdulást (71,1%), 54-nek megerősítette a kapcsolatukat a gyermekükkel (78,3%), 57-nek öröm (82,6%), 28 jobb anyának érzi magát tőle (40,6%), 20 édesanya számára pedig a legfontosabb, hogy bizonyítottan jó a babának (29%). Számukra biztonságot, kényelmet, kötődést, szabadságot, intimitást, közelséget jelent, amitől a gyermekük is megnyugszik. Egyikük szerint: „Külső köldökzsinór.” Egy másik édesanya így nyilatkozott: „A kezdeti káoszban egy nyugodt pont volt, napi szinten 5-6 órát volt rajtam. Kaptam egy kapaszkodót” Megint más szerint: „Ép elme, boldog anya, tiszta ház, főtt étel, altatás, nyugtatás, kirándulás, szabadság, életérzés, közösségbe tartozás, hivatás.” Valaki pedig azt mondta: „Gyógyítja a lelkemet azáltal, hogy azt a mennyiségű érintést adom és kapom, amit gyerekkoromban nem kaptam meg.” Imádnak testkontaktusba kerülni a gyerekükkel, megnyugtatja őket, természetesnek tartják, leírhatatlan, boldogság és eufória szavakat használják.

A hordozás szerepe a traumák feldolgozásában:

A nem hordozó édesanyák hatan kórházban hüvelyi úton, hárman sürgősségi császármetszéssel szültek, egyikük gyermeke enyhén koraszülötten érkezett. Öten írták, hogy a szoptatási nehézségek, hármuknak pedig a szülés jelentett traumát, egyikük egyáltalán nem tudta feldolgozni, másikuk részben, a feldolgozásban az idő, a gyerekek megléte, családtagok és barátok, illetve egyiküknek a védőnő, szoptatási tanácsadó segített a feldolgozásban.

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 45-en kórházban hüvelyi úton szültek, közülük 11 nem így képzelte el, 1-nél voltak komplikációk és egy koraszülött, ketten nem tudtak szoptatni. Közülük 10 édesanya érzi úgy, hogy szüléskor és 12 pedig szoptatáskor traumatizálódott, 5 feldolgozta, 6 halad vele, 4 igyekszik nem foglalkozni a kérdéssel. Legtöbbjüknek az idő segített, belenyugodtak, ott van a babájuk, aki egészséges, többeknél segített a férj, környezet, vagy hogy mindent megpróbáltak, és volt, ketten szakembertől kértek segítséget, 6-nak segített a hordozás.

Az alkalomszerűen hordozók közül 11 édesanya szült sürgősségi császárral, egy kivétellel nem így képzelték el, kettejüknél voltak komplikációk, egyikük nem tudott szoptatni, közülük 5-en szenvedtek traumát szülésnél, öten szoptatásnál, négyen feldolgozták, négyen dolgoznak rajta, kettejüknek a kibeszélés, család segített, kettejüknek szakember, egyiküknek támogató közösség, és egyiküknek segített a hordozás. Az alkalomszerűen hordozók közül hét édesanyának programcsászárral született a gyermeke, kettejük nem így képzelte, egyikük nem tudott szoptatni, egyiküknek a szülés jelentett traumát, kettejüknek szoptatás, egyikük feldolgozta, ketten dolgoznak rajta, utána olvasás, illetve egyiküknek szakember segített. Akik napi rendszerességgel hordoznak, hárman otthon szültek, mind szoptatnak, közülük ketten a korábbi kórházi szülésnél szenvedtek el traumát, nekik segített a feldolgozásban a szép szülés, és egyértelműnek tartják, hogy a hordozás is, a harmadiknak a szoptatás volt nehézkes, de feldolgozta, neki nem segített a hordozás.

A napi rendszerességgel hordozók közül 63 édesanya szült kórházban hüvelyi úton, közülük 16 nem így képzelte, kettejüknek nem egészségesen, négyüknek koraszülöttként jött világra a gyermeke, öten nem tudnak szoptatni. 18 édesanya a szülésnél, 15 pedig szoptatáskor traumatizálódott, közülük 6 feldolgozta, 14-nél folyamatban van, ketten egyáltalán nem tudták feldolgozni a történteket, ketten pedig igyekeznek inkább nem foglalkozni a témával. Segített nekik az idő, sorstársak, az, hogy végül jól alakultak a dolgok, egyikőjük azért nem tudja feldolgozni, mert mindketten maradandó sérülést szenvedtek. 11-en mondták, hogy segített nekik a hordozás, ketten nem tudják, 10-en úgy érzik, nem függ össze náluk, egyikük pedig úgy érzi, segített volna, de a sérüléseik miatt hónapokig nem tudott hordozni.

A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 24-ük gyermeke sürgősségi császármetszéssel jött a világra, ők nem így képzelték, kettejüknek koraszülöttként, egyikük nem tudott szoptatni, egyikük nem is akart. 13-ukat a szülés, 5-üket a szoptatási nehézségek traumatizáltak, 4-en feldolgozták, 11-en haladnak vele, egyikük igyekszik nem foglalkozni a témával. Az idő, a család és a baba segített nekik. 8 édesanyának segített a hordozás, ketten nem tudják, négyen úgy érzik, nem.

13-an szültek programcsászárral a napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül, 10-en nem így képzelték, kettő nem foglalkozott vele korábban, egyiküknél ikrek, egyikük gyermeke korábban jött, egy édesanya nem tud szoptatni. Közülük három édesanya szülésnél, egy a szoptatási nehézségeknél szenvedett traumát, egyikük feldolgozta, három édesanya dolgozik rajta, egy pedig igyekszik inkább nem foglalkozni vele, idő, sorstársak, újabb szülés segített nekik, kettejüknek segített a hordozás a történtek feldolgozásában, hármuknak pedig nem.

Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül ketten otthonszültek, ők szoptatnak, nem szenvedtek el traumákat.

45 édesanya szült közülük kórházban hüvelyi úton, 9-en nem így képzelték, egyikük gyermeke koraszülött, egy édesanya kivételével végül mindenki tudott szoptatni. 11 anyuka szüléskor, 12 pedig szoptatáskor szenvedett traumát, közülük 6 feldolgozta, 8 dolgozik rajta, 2 nem tudta feldolgozni, 2 pedig igyekszik inkább nem foglalkozni vele. Párjuk, szaksegítség segített nekik, meg az idő, sikeres szoptatás. 6 édesanya mondta, hogy segített nekik a hordozás, 2 nem tudja, 7-nek nem függ össze. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 17-nek sürgősségi császármetszéssel született a gyermeke, nem így képzelték, 4 koraszülött (egynél ikerpár), mind szoptatnak. 16-nál a szülés, 4-nél a szoptatás volt traumatikus, 5-en feldolgozták, 12-en dolgoznak rajta, szakemberek, szülésfeldolgozók, családtagok, sikeres szoptatás, hordozás, együttalvás segített nekik (a szeparáció ellensúlyozásában). 11 édesanyának segített a hordozás, 2 nem tudja, 2-nek pedig nem. 5 anyuka programcsászárral szült az életvitelszerűen hordozók közül, 3-an nem így képzelték, mind szoptatnak. Egyiküknél traumatikus volt a szülés, kettejüknél szoptatás, egyikük feldolgozta, egy édesanya pedig dolgozik rajta, idő és a gyerekek segítettek feldolgozni. Az egyik anyuka szerint valószínű segített a hordozás is.

Összegzés:

A dolgozatom megírása során összesen 246 édesanyát kérdeztem meg, hogy mit jelent számukra a hordozás, hogyan befolyásolja az anyaságukat. A megkérdezett közösség nagyrészt igyekszik válaszkészen nevelni a gyermekeit, 28%-uk (69 fő) életvitelszerűen, napi több órát hordoz, 42,3%-uk (104 fő) napi rendszerességgel hordoz, 26%-uk (64 fő) alkalomszerűen hordoz, illetve 3,7%-uk (9 fő) egyáltalán nem hordoz. A nem hordozó édesanyáknak átlagosan 1,9, az alkalomszerűen hordozóknak 1,4, a napi rendszerességgel hordozóknak 1,6, az életvitelszerűen hordozóknak pedig 1,7 gyereke van.

Gyermekeikkel igyekeznek válaszkészen kommunikálni, igény szerint táplálni őket, sokan együtt alszanak. A kutatás alapján alapvetően minél többet hordoztak, annál jobb eséllyel szoptatták a gyermekeik, arra azonban nem tértünk ki, hogy ezt mennyire a szemlélet, és mennyire az befolyásolta, hogy a testközelség pozitív hatással van a tejtermelésre és erősíti az anya-gyermeke közti kötődést.

A különböző csoportok hasonlóan érezték támogatónak a házas-vagy élettársukat, rokonságukat és tágabb környezetüket, azonban azok, akik többet hordoztak, rendszerint kevesebb segítséget kaptak, azaz akiknek kevesebb segítségük volt, többet hordozták a gyermeküket.

A legtöbben sétánál hordoznak, bevásárlásnál, tömegközlekedésnél és otthon, házimunka közben, altatásnál, sokan különleges alkalmakkor, mint kirándulás, múzeumlátogatás vagy esküvő, 24,3%-uk mindenhova hordozott gyermekkel megy, sokan vettek részt hordozós sportórákon (Maminbaba, Bike with Baby vagy Kangatraining), van, aki a nagyobbat kíséri a hordozott kicsivel, mások pedig a babájuk megnyugtatására használják. Azok közül az édesanyák közül, akik a mindennapokban nem hordoznak, is sokan vettek részt hordozós sportokon.

Jellemzően többet hordoznak azok az édesanyák, akiknek a környezete támogatja a hordozást, illetve ezekben a családokban nagyobb eséllyel hordoz az édesapa, esetleg nagyszülők, nagyobb testvérek vagy más rokonok. Akik a nagyobb gyermeküket nem hordozták, amiatt kezdték a kisebbet, mert praktikusnak találják, ő jobban igényelte, illetve sokan most ismerkedtek meg a hordozással, vagy mostanra találták meg a számukra ideális hordozóeszközt.

Felmerült a kérdés, hogy az anyaságunk megélése, esetleg a kötődő nevelés változtatja-e, hogy a korábbiakhoz képest végül hány gyermeket vállalunk, sokkal gyakoribb volt, hogy egészségügyi vagy anyagi okok, esetleg traumatikus szülésélmények, késői gyermekvállalás miatt változtak a tervek, esetleg azért, mert egyedül maradtak, ugyanakkor a sokat hordozó családokban jellemzőbb volt, hogy annyira megtetszett nekik a szülői szerep, hogy végül több gyermeket szeretnének, illetve páran nyilatkozták, hogy kifejezetten szerepet játszik náluk a hordozás és a kötődő nevelés benne.

A megkérdezett édesanyák annál inkább ki tudtak mozdulni napi rendszerességgel, minél többet hordoztak, illetve annál inkább elégnek érezték ezt. Gyermekük nélkül viszont azok mozdultak ki többet, akik kevesebbet hordoztak, ezalól azok az édesanyák jelentettek kivételt, akik egyáltalán nem hordoznak, mert ők szakadtak el a legkevesebbszer. Minél többet hordoznak, annál gyakrabban járnak gyermekek számára szervezett programra, viszont annál kevesebbszer fordulnak meg fejlesztő foglalkozásokon, a sokat hordozó édesanyák könnyebben mennek felnőttek számára szervezett programokra is, illetve többen kirándulnak, utazgatnak. Az édesanyák számára fontos és gyakori programok a hordozós események, melyeken kikapcsolódhatnak, közösségre találhatnak, azok közül, akik hordoznak, rengetegen járnak hordozós klubokba, hordozós sportórákra (mint a Maminbaba, a Bike with Baby vagy a Kangatraining).

Azok az édesanyák, akik egyáltalán nem hordoznak, a többieknél sírósabbnak, hasfájósabbnak találták a babájuk, a többiek viszont jellemzően annál többet hordoztak, minél inkább sírós volt a gyermekük. Abban, hogy mennyire tudják megvigasztalni a gyermekük, illetve milyennek érzik az általános közérzetét, nem mutatkoztak jelentős különbségek.

A hordozós édesanyák kicsivel jobban el tudták végezni az otthoni teendőiket, mint nem hordozó társaik, ugyanakkor itt fontos megjegyeznünk, hogy jellemzően a sokat hordozó édesanyák ezt kevesebb segítséggel érték el, illetve többen végeztek a gyereknevelés mellett más tevékenységet (például munka, tanulás).

Abban, hogy mennyire tartják magukat jó édesanyának, mennyire érzik stresszesnek a mindennapjaik, van-e társaságuk, és hasonlóan képzelték-e az anyaságot, csupán kisebb különbségek mutatkoztak.

A nem hordozó édesanyákat is beleértve egyöntetűen nyilatkozták, hogy a gyermekükkel való fizikai kontaktus, az érintések nagyon fontosak számukra, mely megnyugtatja őket, és felidézi a szülés előtti időszakot, ennek a megnyugtató testkontaktusnak egy csodálatos módja a hordozás, mely az érintett anyukák számára, eufórikus, megnyugtató és egyben praktikus közelséget jelentett. Legtöbbjüknek megkönnyíti a mindennapjait, miközben megnyugtatja a babájukat, örömet lelnek benne, megerősítette a kapcsolatukat, és sokkal könnyebben tudnak kimozdulni a segítségével.

Nagyon sok édesanyát traumatizált az, hogy a szülésük nem úgy alakult, ahogy várták, sok esetben kórházi hüvelyi szülésekről beszélhetünk, illetve a sürgősségi császármetszések majdnem minden esetben. Más édesanyák számára a szoptatási nehézségeken volt nehéz túllendülni, míg az utóbbi esetben többször kaptak szakemberektől (védőnőtől, szoptatási tanácsadótól), a szüléskor való traumákkal sokkal többen maradtak egyedül, az idő, a párjaik és az egészséges gyermekük megléte segített nekik, hogy feldolgozhassák, vagy még inkább elindulhassanak a feldolgozási folyamattal. A kezdeti nehézségek ellenére nagyobb eséllyel sikerült végül szoptatniuk azoknak az édesanyáknak, akik sokat hordoznak, vagy ha mégse, akkor is néhány édesanyát segített kárpótolni. Azoknak az édesanyáknak, akiket a kórházi hüvelyi szülés vagy a sürgősségi császármetszések traumatizáltak, nehezebb volt elérniük a szaksegítséget, nekik a gyermekük megléte, illetve a család segített feldolgozni a történteket, illetve nagyjából a felük azt nyilatkozta, hogy határozottan segített nekik a hordozás, különösen fontossá vált azok számára, akiknél a szülés utáni szeparáció jelentett nehézséget, nekik az elmaradt aranyóra helyett kárpótlást jelenthet a napi szinten gyakorolt megnyugtató testkontaktus.

Összefoglalás:

A kutatás során 246 édesanyát kérdeztem meg hordozási szokásaikról, illetve arról, hogy hogyan érzik magukat édesanyaként. A legtöbben a kötődő vagy válaszkész nevelés elvét követték, ugyanakkor a sokat hordozó édesanyák egyébként is több elemét alkalmazták annak. Megfigyelhető volt, hogy minél többet hordoztak, annál nagyobb eséllyel szoptattak sikeresen. A megkérdezett édesanyák környezetüket hasonlóan támogatónak érezték, ugyanakkor sokkal többet hordoztak azok, akik kevesebb segítséget kaptak, illetve többet hordoztak azok, akiknek a környezete is támogatja a hordozást, esetleg más családtagok is hordoznak.

A hordozás jelentősen megkönnyítette számukra a kimozdulást, illetve a sokat hordozó édesanyák nem csak mobilisabbak, hanem többet jártak olyan programokra gyermekükkel, melyeket elsősorban, vagy nem csak gyermekek számára szerveztek. Ugyanakkor nagyon sokat jelentenek nekik a hordozós sportok, hordozós klubok is, ahol egy új, támogató közösséget kaphattak. A hordozás megkönnyítette számukra az otthoni teendőik elvégzését, illetve segített nekik a babájuk nehezebb, sírósabb időszakait átvészelni.

A fizikai kontaktus minden édesanya számára nagyon fontos volt, akik valamilyen okból nem hordoztak, azoknak is rengeteget jelentett, mikor összebújhattak a gyermekükkel. Ez alapján azt gondolom, nem túlzás kijelentenünk, hogy a hordozás nem csak gyermekeink számára, hanem nekünk, édesanyáknak is fizikai és lelki szükségletünk.

Sok édesanya szenvedett traumát a sikertelen szoptatás miatt, illetve a szülésük során. Közülük többen nyilatkozták, hogy gyógyító volt számukra a hordozás, segített kárpótolni őket amiatt, ami nem sikerült, vagy nem jól sikerült, visszahozni a közelséget. Különösen sokat jelentett azoknak, akiknek a szülés utáni szeparáció volt a trauma fő forrása.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük